Ma van az esélyegyenlőség világnapja, aminek keretében világszerte felhívják a figyelmet a mozgáskorlátozottak kirekesztettségére.

Magyarországon ezen a napon minden fogyatékossággal élő embertársunkra gondolunk, akik a mindennapi életben is sok nehézségbe ütköznek, viszont egy kis segítséggel és kicsit több odafigyeléssel Ők is teljes értékű életet tudnának élni.

Egy társadalom, egy közösség fejlettsége abban is mérhető, hogy miként bánik elesett, segítségre szoruló tagjaival, milyen rendszereket épít ki gondozásukhoz, támogatásukhoz, mennyire kezeli a segítségre szoruló tagjait egyenrangú félként. Magyarországon míg a kormány csak látszatintézkedéseket foganatosít, addig kínosan ügyel rá, hogy szóba se kerülhessen a fogyatékossággal élő társaink kérdése. Mindez oda vezetett, hogy itthon az akadálymentesített élet továbbra is csak egy vágyálom, így az érintett személyek az idejük nagy részét a négy fal között kénytelenek eltölteni. Ráadásul a fogyatékossággal rendelkező gyermekek jelentős hányada nem részesül integrált oktatásban, ennek eredményeképpen nehezen tudnak kialakítani társas kapcsolatokat.

Most a járványhelyzetben sem számíthatnak a kormányra a rászorulók, hiszen sok autista gyermek maradt fejlesztő képzés nélkül, akiknek szülei hiába fordultak az EMMI-hez segítségért, az ismét nem tudott érdemi megoldással szolgálni.

Ezek az emberek is teljes életet érdemelnek, de ma Magyarországon ezt nem kaphatják meg. Követeljük, hogy a kormány szenteljen nagyobb figyelmet a fogyatékossággal élőkre, gyorsítsa fel a közterületek, közintézmények és a közlekedési eszközök akadálymentesítését, és minden rendelkezésre álló eszközzel segítse az integrációjukat a társadalomba!